Valamikor réges régen.... beszereztem néhány maláj tornyos (Melanoma tuberculata) csigát, vagyis jöttek maguktól, ill. egy 200 literes akváriumban aljzattal együtt és szépen dolgoztak, átforgatták a talajt, jóllaktak, jól éltek így persze szaporodtak is szépen. Került is belőlük mindig át mindegyik akváriumba, hiszen igen hasznos állatkák ők vala. Aztán lépéseket tettem a ragadozók beszerzését illetően.....
 |
| Csigaevő csiga - Anentome helena |
De ne siessünk így előre a történelemben, maradjunk kronológiailag hűek magunkhoz...
Vándoroltak még az esztendők alatt hozzá postakürt csigák (Helisoma nigricans) meg hólyag csigák (Physa acuta), meg Poszeidónra mondom, nem is tudom micsoda félszerzetek.
Osztogattam már ajándékba - míg jöttek érte, meg vittem is -, szedegettem őket kézzel is, beetetve is, leszívva is, de csak ők szívták le az energiám és nem adták magukat semmiféle születésszabályozási terv végrehajtása alá.
Csigaevő halat nem szerettem volna, nem illett igazán egyik tájegységet "mímelő" akváriumom portfóliójába sem, mivel én inkább az Amazonas vidéke felé vonzódom a nagy(obb) medencéimben, ott meg ugye főleg kisebb lazacok tengetik szebb napjaikat.
Igaz, később lett két ázsiai kisebb akvárium is, Galaxy razbórával (Danio margaritatus) illetve egy másik, Ékfoltos razbórával (Trigonostigma heteromorphade) meg Vörös karcsú díszmárnával (Puntius titteya) továbbá egy Afrikai származású Vöröstorkú díszcsuka (Epiplatys dageti) csapatot befogadó 54 literes akvárium is, de ezekbe meg a mérete miatt nem szerettem volna pl. Botiat (Chromobotia macracanthus) tenni.
Így aztán egyszer csak képbe került valahonnan a címben szereplő "Drága Helena" azaz a Csigaevő csiga (Anentome helena), de már nem is tudom mikor és hol futottam bele először. Akkor már tudtam hogy ebből a sárga és sötétbarna csíkos - igazi veszélyt jelző színezetű - jószágból, nekem sok fog kelleni a meglévő garázda-parázna csigaorgia kordában tartásához, mert az összes akváriumomban fellelhető nyálkás teremtmények számát véve alapul , 2-3 darab, az esélytelenek nyugalmával szállhatott volna harcba a rendfenntartásért az elkövetkezendő 2 - 3 évtized tekintetében, mivel az összes csiganépesség már meghaladta az ezres nagyságrendet eddigre a sok év alatt, bőven...
Így aztán elkezdtem keresni, figyelni a környezetemben és az interneten, a megfelelő mennyiségű és árú gazdátlanul és éhesen csúszó állatkákat, míg nem lassan beérett a dolog, türelmem meghozta (vagyis egy kedves úriember kollégája messzi távolból fuvarozta) gyümölcsét, vagyis állatait, 51 darab különböző méretű, korú és nemű vérengző kannibál fenevadat.
Persze ha nincs éppen csiga, vagy csak másra támad kedvük támadni-vetemedni, megeszik a lehullott haleledelt is, meg nálam a tubifexet sem vetik meg.
Főleg az apróbb szemű vagy homokos talajt kedvelik ezek az eredeti élőhelyüket tekintve Délkelet-Ázsiából, Thaiföldről származó csiguszok, mint a tengerparti turisták, de nekik kifejletten - 2-2,5 cm - sem okoz nálam gondot az apróbb bazaltzúzalékkal terített akvárium aljzata sem.
Sűrűbben került elő már az első hetekben üres csigaház, jelezvén, valami szelektálódás elindult odabent valamennyi akváriumban. Halakra, garnélákra, növényekre (nálam legalább is) nem veszélyes, csak a más csigafajokat fogyasztja el . A víz különböző paramétereit jól tolerálják - édesvízről beszélve persze, optimális értkek az irodalom szerint 23-27 °C, 7,2-8pH, 8-15NK°.
Akcióban...
Szaporodási szándékukat is jól láthatóan, szemérmesség nélkül juttatták egyértelmű kifejezésre az üvegfalakon, növényen, aljzaton, ahol a kedvük éppen két lakoma között megjött éppen. Mivel sok csigafajjal ellentétben ők nem hermafroditák , így kell bizony mindkét nemből, tehát néhány darabot érdemes beszerezni a biztos eredmény eléréséhez.
Sok petét nem tesznek és megeheti más lakója az akváriumnak őket, de a sikeres csigagyerek-csigaevőcsemeték kikelnek, és beássák magukat a talajba néhány hétre vagy hónapra is akár.
 |
| Helena pete (acuariogallego.com) |
Így mondhatni lassan szaporodnak, nem kell tartani a prédáikhoz hasonló túlnépesedéstől. Ha mégis van felesleges kannibál idővel, szerintem könnyebben találunk a környezetünkben tartására igényt mutató haltartót, kegyetlenkedésre hajlandó csigaritkító tevékenységet favorizáló, esetleg nagyon szükségét érző embertársat.
Úgy gondolom, még mindig jobb így a természetre bízni ezt a "csigátlanító" szelektív folyamatot, mint hogy a fehér-fajansz nyelje el őket örökre. Az már csak hab a csiga torkán, hogy szépek, jól néznek ki és érdekes perceket szereznek tevékenységük, életük megfigyelésével a család minden tagjának - még ha el is ítéli társadalmunk a kannibalizmust is...
Kapcsolódó, régebbi, csigákkal kapcsolatos bejegyzésem itt található: Az akvariumi csigák gyakoribb fajai
Bárkinek tapasztalata, véleménye, kérdése van, írja csak le, hiszen:
"Aki kapni akar, tanuljon meg adni." Lao-Ce
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése